Tanúságtételek
a 2018-as
konferenciáról
Ez a Te történeted is!
Nagyon várjuk, hogy megoszd velünk élményedet!
Szeretett Testvérek!
„Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn 14,23)
Ezt az igét olvastam ma reggel.
Vasárnap este Wes Hall előadása után indultunk haza a konferenciáról.
Nagy élvezettel idéztük fel a sok-sok szép élményt: benne maradtunk az imádságos lelkületben. Ma itthon folytatjuk a konferenciát.
Nagy ajándék volt megerősödnöm abban a tapasztalatban, hogy Isten csapatában harcolunk: részese vagyok a győzelemnek, ami a küzdelem után jön! Maga az Úr vezet ezen az úton. Ő nem kényszerít semmire, sőt a végsőkig megadja a szabadság örömét és élvezetét.
Önszántamból döntöttem mellette, és a csapatának tagja vagyok. Ezekben a napokban megtapasztaltam, hogy egyre jobban élvezem a hozzátartozást. Meg akarom ismerni Istenemet, hogy az ő parancsait napról- napra egyre tökéletesebben megtartsam. Ez egy erős elköteleződés, ami kedves Őneki, és sok áldás érkezik ezáltal. Már a konferencián is tapasztaltam a bőséget és a kimeríthetetlen gazdagságot, amivel kedveskedtek a szervezők. Köszönöm. Csend, ötletesség, hangos dicsőítés, mély és igaz gondolatok; egyre jobban kinyíló világkép, ahol van helye minden népnek.
Ez a távlat igazából lenyűgözött engem. Gyönyörködtem a fiatalokban, akik viszik tovább a zászlót, mert Istennél mindig van jövőkép, és nincs helye a siránkozásnak, de annál inkább a dicsőítésnek, és a napról-napra erősebb elköteleződésnek: életem minden napját az Ő vezetése alatt szeretném leélni.
Köszönöm, hogy Isten győztes csapatának tagja lehetek veletek együtt. Amen.
Kedves Testvérek!
Arról szeretnék tanúságot tenni, hogyan gyógyultak a négy hónapja ekcémás kezeim az Imádság Háza Konferencián!
2019. január közepén házimunkát, mosást követően apró, viszkető hólyagok jelentek meg mindkét kézfejemen, amiket sajnos sebesre vakartam. Több orvosnak is megmutattam (a bőrgyógyász ekcémát diagnosztizált), sokféle krémet kipróbáltam, antibiotikumot is kaptam, de egyre rosszabb lett a helyzet. A bőröm több helyen berepedt, s a sebek száma és kiterjedése is növekedett. Ezek egyre inkább megnehezítették a mindennapi életemet, a munkavégzésemet, s az éjszakai pihenésemet.
A konferencia előtti héten már szinte semmilyen krémmel sem tudtam bekenni a kezeimet, mert ahogy rákentem, égni és váladékozni kezdtek a sebek. Kértem az Urat, hogy gyógyítsa meg a kezeimet a konferencia végéig. Május 8-án indítást éreztem arra, hogy térjek vissza a bőrgyógyász által felírt szteroidos kenőcs alkalmazásához. Ezt nagyon nem akartam, de végül bekentem a sebeket és ezt a krémet elviselte az ekcémás rész. Javulást nem tapasztaltam, sőt a pénteki indulás előtt több helyen is szivárgott a vér a kezeimből. Reggel és este kenegettem, de szombaton sem volt jobb a helyzet, ezért közbenjáró imát kértem.
Ekkor az elutasítottságból eredő sérüléseimet gyógyította az Úr, a kezeimen nem vettem észre változást. Szombat este megmutattam a problémás részt egy gyógyszerész testvérnek is abban a reményben, hogy hátha ajánl rá valamit.
Vasárnap reggel szentáldozáskor mélyen megtapasztaltam az Úr jelenlétét. A felekezetközi kerekasztal beszélgetés idején a ragtapaszok leszedése után kezet mostam a mosdóban. Akkor egy testvér meglátta a kezeimet és csúnyának minősítette, majd elmondta, hogy ő nővér volt és speciális termékeket javasolt nekem…
A csendes dicsőítés alatt az Úrra figyeltem, Őt imádtam. Az egyik énekszám végénél arra éreztem indítást, hogy nézzem meg a kezeimet. A cérnakesztyűt felhajtva azt láttam, hogy a jobb kézfejemen a sebek helyén bőr van!!! Gyorsan felvettem az olvasószemüvegemet és az ablakhoz siettem, hogy a fénynél is megnézzem. A jobb kézfejemen a sebek kb. 97 százaléka helyén bőr volt, a bal kézháton, ahol addig a legnagyobb kiterjedésű elváltozás volt, az alsó kb. kétharmadot bőr borította, a felső harmadán még volt egy nagyobb és egy kisebb berepedés.
Hétfő reggelre begyógyultak a jobb karomon, a könyököm környékén lévő bőrproblémák. Szintén hétfőn reggel jöttem rá, hogy az egész konferencia alatt nem éreztem a derekamat, egyszer sem fájt, pedig ezért nem is imádkoztam!!! Amikor először utaztam a héten tömegközlekedéssel és nem kellett cérnakesztyűbe rejtenem a kezeimet, örömömben könnybe lábadtak a szemeim.
A munkahelyemen, ahol a konferencia előtt látták a kollégáim, hogy milyen katasztrofális állapotban voltak a kezeim, többen rákérdeztek, hogy mitől jött így rendbe.
Tegnap este odajött hozzám az egyik idősebb munkatársam, s elmesélte, hogy megérintette a szívét az, amit a kezeim gyógyulásával kapcsolatban mondtam neki, majd sugárzó arccal megvallotta, hogy ő is hisz Istenben és átölelt. Dicsőség az Úrnak minden kegyelméért!
Anikó
Több hete erősen sántikáltam, mert a bal lábfejemben egy erős gyulladás keletkezett, ami ide-oda vándorolt. Hol itt fájt , hol ott. Ez számomra problémás volt, mert én szervezem a városunkat körülimádkozó Jerikó zarándoklatot, ahol kb. 10 km-t kell gyalogolni.
Már itthon is imádkoztak értem a testvéreim, ami jelentős javulást hozott, de nem volt teljes a gyógyulás. Amikor Karcsiék imádkoztak a lábamért, és megdorgálták Jézus nevében ezt a fájdalmat, és elküldték, éreztem, ahogy a testemen át a fejemen keresztül eltávozott valami.
Másnap még nem, de harmadnapon feltűnt, hogy milyen könnyű lett a lábam azon a részen, ahol a fájdalom góca volt.
Dicsőség Istenünknek, és köszönet minden szolgálónak! A zarándoklatunk holnapután lesz. Én is mehetek. :-)
Köszönöm! Isten áldjon meg Mindnyájatokat azért a hatalmas munkáért, amit végeztetek!
Testvéri szeretettel: Jutka
Autóval az M6-os autópálya felöl a Pécs Centrum kihajtónál kell elkanyarodni.
A pécsi vasútállomásról a 130-as jelzésű busz áll meg a környéken, mivel azonban ez a járat nem túl sűrűn közlekedik, így javasoljuk, hogy a vasútállomásról a Mecsek Áruházig érdemes elmenni a 4-es busszal és ott átszállni az 1-es számú búszra, mely megáll az Expo Centernél.
Kedves Testvérek!
A Péceli Imádság Háza Imaközösségünkből a Sülysápi testvérekkel összefogásban többen utaztunk a konferenciára.
Nagyon hálásak vagyunk Istennek mindenért , amit kaptunk, és szeretnénk nektek megköszönni a sok-sok munkátokat és imáitokat. El voltunk képedve a szervezés gondosságán , a helyszínen található dekorációkon.
Kiemelnénk, hogy a több teremben zajló programok közüli választási lehetőség biztosította , hogy mindenki megtalálta azt, amire neki éppen akkor szüksége volt. Úgy éreztük, ez a találkozó egy nagy áttörést hozott. Történt szabadulás azért, mert volt, aki a csendes Szentségimádáson töltött több időt, és a gyónási lehetőség hozta meg neki az áttörést.
A tegnapi megosztáson kiderült, hogy volt , aki úton a konferencia felé már szabadult egy félelméből, ami évekig megkötözve tartotta, mások az érkezéskor pillanatok alatt gyógyultak fizikai betegségekből , ismét mások sebekből, egy fiatal énekes mankóval érkezett, de a mankót ott már egyszer sem láttuk a kezében, végül majdnem a helyszínen felejtette úgy vittük utána, és volt aki a haza érve döbbent rá, hogy 16 évig tartó félelméből szabadult, 16 év után először tudott nyugodtan és csendben aludni!! Amiket most leírtam, az csupán néhány ember tanúságtétele. Még a saját közösségünkből sem hallottuk mindenkiét. Dicsőség , Dicsőség , Dicsőség Istennek! Köszönet mindazoknak akik állhatatosan egy éven keresztül imádkoztak áldásért erre az imatalálkozóra, az előadóknak, szervezőknek.
Szolgálóként nagyon keveset tudtam bent lenni a nagy teremben a programokon.
De amikor ott voltam, az Úr nagyon gyorsan "kapott a lehetőségen". Megindító volt számomra Istennek ez a figyelmes, szerető kedvessége!
Arra számítottam, hogy csak "beszimatolok kicsit, milyen bent a légkör". Ezt mondtam is a testvéreknek. De minden alkalommal, amikor bementem, a Szentlélek jött, gyorsan, erővel. Bevitt az imába, vagy egy látásba, vagy az örömbe. Máskor mindig kell nekem idő, amíg bejutok Isten jelenlétébe. Sokszor sok időbe telik ez nekem. De most máshogy volt.
Az Úr alázattal elfogadta lehetőségeimet, és ilyen módon is gazdagon megáldotta szolgálataimat.
Nagyon hálás vagyok!!!
Dicsőség az Úrnak!
Egy szolgáló testvér
Kedves Testvérek! Nagy lelkesedéssel írom ezt a levelet, teljesen hatása alatt vagyok a hétvégének!
Dicsőség az Úrnak! A szervezés, a szolgálatok, az előadások és a helyszín is kiváló volt! Nagyon el tudtam mélyülni a dicsőítésben, és nagyon nagy szabadságot éltem meg a hétvége alatt. Már az első nap reggele azzal kezdődött, hogy hirtelen úgy döntöttem, hogy a szállásunkról, belvárosból elsétálok az Expo területéig. Félúton, miközben épp dicsőítő dalokat énekeltem magamban, egy fiatalember leállított, először segítséget kért, de mondtam neki, hogy nem vagyok helyi, így megköszönte és tovább ment. Majd 2-3 méterről visszafordult, és megkérdezte, hogy nekem ugye van közöm Istenhez? Ezt azért kérdezi, mert ahogy elmentem mellette érezte, hogy valahogy más vagyok, de ezt fizikailag érezte, és felemelve mutatta a karját, hogy még mindig libabőrös, mert akkora hatással volt rá. Azt érezte, hogy valamiért ezt ki kellett mondania, és azt érzi, hogy én nagyon közel állok Istenhez, és Ő nagyon szeret engem. Ez nagyon nagy hatással volt rám, ezzel kezdődött minden, és ezek után nagyon nagy béke töltött el. Sok dologra választ kaptam a hétvégén és összességében azt tapasztaltam, hogy az Úr tisztán és világosan tette helyre a dolgokat, és mindig az volt bennem, hogy tudom, hogy jó helyen vagyok! Valahogy bizonyosabb voltam abban, hogy ha mentem például a folyosón, akkor annak oka van, mert beszélni fogok valakivel, akinek az fontos lesz. Az előadásokon a legtöbbön bent voltam, de volt, hogy valamiért ki kellett mennem, de akkor is ott volt valaki, akivel beszéltem, és azoknak a beszélgetéseknek ott nagyon helye volt! Nagyon sokszor tettem tanúságot azokról, amikben én korábban megtapasztaltam az Úr kegyelmét, és/vagy azonnal fel tudtam használni azokat a dolgokat, amiket az előadásban hallottam, és ezeket a beszélgetéseket nagyon mélynek éreztem. Rendszerint a másik félnek volt erre szüksége, inkább azt gondolom, hogy most én szolgáltam mások felé ezekkel, de ezt nagyon nagy örömmel tettem! Vasárnap ellátogattunk a Szabad-On csapatunkkal az Imádság Házába, ami nagyon áldott és békés volt! Imáztunk egy jó adagot, dicsőítettünk és tudatosan az Úr és a csapatunk elé vittük azokat a gondokat, amikben egymást szeretnénk hordozni. Ezeket is úgy tettük, hogy többünket is indított a Szentlélek. Az egyikünket arra, hogy gondoljuk át, milyen problémáink vannak, és aztán ezeket tudatosan vigyük az Úr elé és erőteljesen dicsérjük az Urat (Flach Gabriella előadásában hallottak alapján) A következő tagunk az egymás hordozására kapott egy képet az Úrtól, a harmadik tagunk indítására pedig ki is mondtuk ezeket a gondokat. Ezek nagyon mély dolgok voltak, amik a személyes életünkben vannak, többen könnyek között tettük ezeket az Úr elé. Amit én akkor az Úr elé vittem, abban megerősítést és válaszokat kértem. Még aznap este visszaértünk a konferenciára, ahol Wes előadása még tartott, kb 40 percet hallhattam még belőle. De ebben a 40 percben megkaptam a megerősítést. Összességében egész hétvégén azt éreztem, hogy jó helyen vagyok, mindig tudtam, hogy pontos oka van annak, hogy ahol vagyok, miért vagyok pont ott, miért találkozom , beszélek pont azzal az emberrel. Összességében olyan kerek egész volt minden, mintha a kirakós darabkái a helyükre kerültek volna. Köszönöm a lehetőséget a szolgálatra is! Csodás volt az Urat dicsérni mindig mindenhol! Az Úr áldása kísérjen Benneteket!
Kedves Testvérek!
Ez a kis levél csak részleteimben lesz tanúságtétel, de remélem, hogy közelebb visz bennünket a videókhoz. Felhívásotok csak indító szikra volt, hogy végre leírjam, amit a konferencia, és általa az Atya adott nekem. Nagyon hálás vagyok azért, hogy elsősorban szeretetet láttam, hallottam és tapasztaltam bárhová fordultam az épületben, akár a színpadra néztem, akár az étterembe mentem, vagy a táskámat kerestem, amely megkerült. Nagy hálás vagyok a szép beszédért és figyelmességért, amelyet a színpadról hallhattam. Nagyon hálás vagyok Csiszér László testvérért, akinek alázata, szíve, szolgálatáta, egyszerűsége, székelysége és tehetsége egy csokorként van Isten kezében. Ha le kellett volna dönteni Jerikó falait, nekik az is sikerült volna.
Nagyon hálás vagyok, a csodálatos előkészületért, az önkéntesek és szolgálók munkájáért, azért, hogy helyet és alkalmat készítettek arra, hogy Istenre figyeljünk.
Két gondolat nagyon erőteljesen bevéste magát a szívembe. Ezt az özvegyasszonyt valószínűleg napjainkban is inkább arra intenénk, hogy hát ilyen a világ, fogadja el, hát ez van. De ez a gondolat mindig valamilyen kényelmi pozicíóból fogalmazodik meg, a közömbösség kényelmes távolmaradásra, csitításra bír, nem is értjük, hogy miért olyan rámenős egy öregasszony, hiszen neki már úgyis mindegy.
De neki nem az, és az Istennek sem az. Egyszer, amikor végolvastam a Bibliát, hogy jobban megismerjem az Istent, hogy jobban rá tudjam bízni magam, akkor az egyik legfőbb jellemzőjeként azt könyveltem el, hogy Ő az, aki törődik az árvákkal és az özvegyekkel. Ilyen az Ő szíve. Neki nem mindegy. És ez a másik gondolat, hogy Jézus szívét értem-e, abból fogalmazom-e meg kéréseimet.
A tanítás utáni éjszaka arra kényszerültem, hogy gyakorlatba ültessem a tanítást. Kihívás elé állított a kedves testvérem, aki rettenetes horkolás, fuldoklás közepette aludt, és mi szobatársai, őriztük álmát. Közben kevésbé romantikus és keresztény konferenciához illő gondolatokat táplálva bensőnkbe, fáradtan és szorongva, hogy ma sem lesz alvás... Mikor már mindenki behunyta szemét és hallgatott, az alvás látszatát színlelve, én le sem feküdtem, mert tudtam, hogy esélytelen ilyen horkolás mellett aludni. Ott gubbasztottam és elkezdtem imádkozni, hogy Istenem kérlek hallgattasd el, hogy tudjunk végre aludni, és ekkor bevillant a fejembe, hogy mennyivel másabb lenne, hogy nem mint ellenségemért, hanem mint szenvedő testvéremért imádkoznék, hiszen ilyen légszomjjal biztosan nem aludhat jól. Kértem Jézust, hogy adja vissza a pihentető alvást neki, hogy nyissa meg a légútakat, hogy könnyedén vegyen levegőt, és igen nem tagadtam, hogy nagyon nagy szükségem lenne az alvásra.
Elmondtam vagy négyszer kitartásom jeleként, az özvegyasszony példájára emlékezve, és úgy döntöttem, hogy most hagyom, hogy az Úr megtegye az Ő részét. Lefeküdtem. Egy újabba falakat rengető horkanást hallottam, és mielőtt meggondolhattam volna, hogy nem megy ez ilyen gyorsan, arra ébredtem néhány órával később, hogy csend van, és alszom. Majd reggel döbbentem szögeztem le, hogy átaludtuk az éjszakát, és síri csend volt, a tesvérünk nem kapkodta a levegőt.
Hazaérkezve a férjem fejfájásra panaszkodott, és mivel nagyon érzékeny az időjárásra, két-három napig is eltart, ha elkezdődik. Megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e érte, másnap ő is arra ébredt, hogy aludt és nem fájt a feje, Isten megóvta a napokig tartó fejfájástól. Be kell vallanom, hogy a Nagy Dávid Shaliach Rabbi tanítását még emésztenem kell, de ez meg az én feladatom. Nagy öröm látni, hogy zsidó testvérek Jézus Krisztust, Isten fiának ismerik el.
Nagyon tetszett, hogy Istennek van egy saját sófárja. Fiatal zenészekkel foglalkozunk, és már el is meséltem nekik ezt, hogy lámlám Isten is játszik hangszeren. Az egész konferencia alatt az a vágy ordított bennem, hogy Istenem add vissza a művészeket, hozd vissza őket az egyházadba. Színész vagyok. Istennek komoly éveibe, sok pénzébe és egy amerikai vízumba került, hogy 4 év színművészeti után elmagyarázza, nekem, hogy a színház nem ellentétes dolog az ő országával, hogy nem kell a választanom. Nem ő szedte szét azt és züllesztette le azt, ami a templomban született. Művészként látom azt a hatalmas szakadékot, ami a művészek és az egyház között van. Értetlenkedés, és idegenkedés mindkét oldalról.
Éppen ezért nagy ajándék volt Istentől a Lackfi János tanúságtétele az általa írt szöveg és népdallamaink kombinációja. II. János Pál idézi a művészekhez írt levelében Dosztojevszkij "a szépség fogja a világot megmenteni"mondatát, és ez abban a gondolatíívben vállik egésszé, hogy Szent Ferenc az egy pergamendarabkára, miután megkapta stigmáit, hogy "Te vagy a legszebb" Tudom, hogy az Istennek szüksége van ránk, az egyháznak is, még akkor is, ha ez egyelőre csak időnként villan fel.
És nekünk nagyon nagy szükségünk van rátok, az egyházra! Kérlek imádkozzatok a művészekért! Nagyon hálás lennék, ha külön imádkoznátok a Crescendo Nyári Akadémiáért, ahol férjemmel szolgálunk, és a klasszikus zenészek világában igyekszünk Isten szeretetét hirdetni és szolgálni feléjük. http://www.crescendoinstitute.org/hu
Nagyon nagyon hálás vagyok! A szeretetért, a hűségért és kitartásért! Áldjon meg benneteket az Úr az Ő gazdagsága szerint!
Testvéri szeretettel, Krisztina
Kedves Mindenki!
Nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem, mert annyi minden történt velem ezen a konferencián.
Egy nagyon kemény év van mögöttem érzelmileg, lelkileg, fizikailag. Nagyon megpróbált az Úr az elmúlt egy évben, bár ahogy az Ige mondja, megpróbáltatásra van szükségünk, hogy ezáltal állhatatosságot nyerjünk.
Így utólag nézve, valóban:) Benne lenni már kissé nehezebb. De amiről igazából írni akartam, hogy hála és dicsőség az Úrnak, mert valami mélyet, és valami újat hozott a szívembe, a lelkembe, az életembe. Úgy érzem magam, hogy az Úr rám zúdította a rengeteg ajándékát, és csak győzöm kicsomagolni. Tisztán látok nagyon sok mindent, amit eddig nem láttam, és nagyon sok irányt, és tervet kaptam az ÚRtól, ami valószínűleg hosszú távú terv, mert valami még elég távolinak tűnik, de az Úré, és Őt várom ebben. Ez volt az általános rész:)
Nézzünk konkrétumokat:
- A konferencia fizikai megszervezésében nem vettem részt, de annyira szépen minden tökéletesen a helyén volt, hogy csak ámultam és bámultam. Kezdve a helyszíntől, a diszítésen át, az étkezésig, a szervezésig minden a helyén volt. Ami esetleg emberileg kimaradt, azt az Úr kipótolta. Bár én emberi hiányosságokat nem éltem meg:) Az volt még bennem, hogy az Úr nagyon megáldotta a sok imánkat, ahogy tételesen mindenkiért és mindenért imádkoztunk. Jó volt ez a horizontális és vertikális ima. Nagyon tetszett.
- És ha már ennél tartunk, döbbenetes volt rájönnöm, hogy az imaszándék, amit heteken át személyesen hordoztunk Csacsával, a konferencia végére személyes imaszándékká lett, és az Úr meghívott arra, hogy tovább imádkozzak ezekért a szándékokért. Az egyik meghívás, a zsidókért való imádság, az nagyon konkrét volt a konferencia során. A másik imaszándékunk, a magyarországi Imádságháza Mozgalomért, pedig az utolsó nap tette az Úr nagyon a szívemre.
- A szolgálatról: közbenjáró szolgálatot kaptam az Úrtól, és nagyon fel is kent rá. Még én is megdöbbentem, hogy milyen erősen indított a Lélek. De mondjuk nekem már önmagában véve nagy ajándék látni a sok embert az Úr szemével a közbenjáráson át. Nagyon meghatódtam az átadott életeken, a lelkes szíveken. Nagyon szép:) A fiatalok, az idősek, a sok-sok átadott élet. Meghatott nagyon.
- Van egy nagyon egyszerű, de nekem annál lelkesítőbb csoda is a konferencia kapcsán. Lehet, hogy sokan ezt nem fogjátok érteni, mert aki tud autót vezetni, és ettől nem fél, az annak semmi. De nekem nagy ajándék. Szóval hosszú évek imája után az Úr decemberben megajándékozott egy autóval. Annyira mindent szépen elrendezett ezzel kapcsolatban, hogy tudtam, ezt az autót az Úrtól kaptam ajándékba. Nagyon örültem neki. Majd ezután jött a nehezebb rész is. Hogy vezessem. Régóta van jogosítványom, de nem sokat vezettem az elmúlt 19 évben. (Alapban fogalmam nem volt, hogy milyen anyagi és nem anyagi szükségek vannak még az autóhoz. )Majd apukám autóbalesetben halt meg, és most döbbentem rá, amikor vezetni akartam, hogy mennyi de mennyi félelem van a tapasztalatlanságon túl bennem. Egyszerűen nem bírtam elindulni az autóval. Hányszor elhatároztam, és nem ment. Szegény olyan szintig lemerült az akkumulátora, hogy szerelőhöz kellett vinni, mivel nem használtam.
Még decemberben az volt a "vízióm", hogy majd a konferenciára már autóval megyek, aztán a hónapok teltek, én meg nem mertem elindulni, így le is tettem róla. Aztán pénteken, ahogy a buszokat nézegettük, hogy lehetne kijutni, egyszer csak bevillant, menjünk autóval. A barátnőmmel végignéztük az útvonalat, részletesen, google view segítségével, fáról fára, lámpáról lámpára. És megszületett az elhatározás, autóval megyünk. Autóval mentünk, autóval jöttünk. Istené a dicsőség, hogy minden áldott nap egészben odaértünk, és egészben hazaértünk. Szóval tudom, hogy ez viccesnek tűnhet sokaknak, de nekem egy nagy csoda, és az, hogy az Úr a legkisebb, legemberibb dolgokban is megsegít.
Ami még nagy ajándéka volt a konferenciának az a mély tudat, ha Isten víziót ad az életedre, akkor higgy benne, mert 5 év, ha 10 év, akkor is elhozza. Isten hűséges.
Szóval én köszönöm mindnyájatoknak a hűséges imákat, és szolgálatot!
Nagyon megáldott minket az Úr! Dicsőség Neki!
Szeretettel gondolok rátok!
A konferencia nyelve magyar és angol. A külföldi előadók angolul beszélnek majd, melyet a színpadról fordítunk magyarra.
Az idegen nyelvű résztvevőknek minden tolmácsolva lesz angol nyelvre. Ehhez tolmácskészüléket biztosítunk, melyre regisztrálni kell az angol felületen, és további 5€-ba kerül.
A regisztrációs díjban nincs benne a szállás, erről mindenki maga gondoskodik. Ezen az oldalon feltüntettünk néhány lehetőséget. Továbbá segíthetnek a szálláskereső oldalak: pl. trivago.hu, szallas.hu.
"EZ AZ!"
Végre átéltük, hogy Isten népe felállt itt, Magyarországon és megadta Istennek azt, ami neki méltó: egy végtelenül szerelmes hozzáállást, annak a végtelenül Szerelmes Istennek, aki szeretetből meghalt és feltámadt értünk, és mindig mindent újra és újra nekünk ad önmagából!
Az elmúlt hetekben Sienai Szent Katalin gyönyörű imája forgott bennem. Ezért olvastam fel a testvéreknek, amikor csütörtökön imádkozva bejártuk a pécsi Expo Centert a konferencia előtti utolsó este.
Bárcsak én is írhatnék, zenghetnék Istennek ilyen gyönyörű szerelmes verset, mint Katalin és a nagy szentek! De most ebben a három napban többek között megértettem azt, hogy Isten az akarja, hogy az Ő szent népe, együtt, egységben legyen olyan szerelmes Őbelé, mint amilyen szerelmes Ő belénk!
Nem az a lényeg, hogy én, vagy bármelyikünk milyen most, vagy milyen lehet a jövőben.
A lényeg az, hogy milyen Ő! Milyen csodálatos maga Isten! És ezzel együtt az a lényeg, hogy Isten olyan népet akar önmagának kiformálni, amilyen Ő maga!
Ő szerelmes menyasszony Egyházat akar! Ő egységes közösséget akar! Isten nem portásokat keres egy intézmény bejáratához, hanem örök uralkodótársakat egy mennyei projekthez! Barátokat, akik egészen közelről ismerik az Ő szívét!
De annyira jó a lényeg, hogy bennünk lakik a Szentlélek.
Nem kell várnunk semmi plussz jövőbeni élményre. A pünkösd itt van! A csodák ideje itt van! Él Jézus! Él az Ő egyháza! Bármennyi bajunk is van, Ő itt van és szeret! Ő mindent újjá tesz! Ő reményt ad! Ő az, akiről a konferencia és a mottója ezt a csodálatos üzenetet írta a szívünkbe: "Nézzétek! Én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van - nem látjátok?" - mondja az Úr. (Izajás 43, 19) Végezetül pedig Sienai Szent Katalin imája is lelkesítsen minket, hogy ez a végtelenül csodálatos Isten milyen dicséretet érdemel:
"Ó, örök Istenség, ó, örök Háromság, aki az isteni természet egysége által oly sokat érővé tetted egyszülött Fiad vérének váltságdíját! Te, örök Háromság, olyan vagy, mint valami mély tenger, amelyben minél többet keresek, annál többet találok; és minél inkább megtalállak, annál jobban kereslek téged. Te valamiképpen kielégítetlenül elégíted ki a lelket, mivel mélységedben úgy elégíted ki, hogy mindig szomjas és éhes maradjon rád, ó, örök Háromság, s nagyon kívánjon, és vágyódjék látni téged, a világosságot világosságodban.
Megízleltem, és láttam az értelem fényével világosságodban a te mélységedet, örök Háromság, és teremtésed szépségét: aztán beléd öltözködve láttam, hogy a képmásod leszek: hiszen nekem ajándékozod magadat, örök Atya, hatalmadból és bölcsességedből, amely bölcsesség Egyszülötted sajátja. A Szentlélek pedig, aki tőled, az Atyától és a Fiútól származik, olyan akaratot adott nekem, amellyel alkalmassá tett arra, hogy szeressek.
Hiszen te, örök Háromság, te vagy az Alkotó, én az alkotás: innen tudtam meg, a te megvilágosításod hatására az újjáteremtésben, mit tettél velem egyszülött Fiad vére által, hogy a szeretet rabja lettél teremtményed szépsége miatt.
Ó, mélység, ó, örök Háromság, ó, Istenség, ó, mélységes tenger: mi nagyobbat adhatnál nekem magadnál? Te vagy az örökké égő tűz, amely nem hamvad el; te vagy, aki izzásoddal elemészted a lélek minden önző szeretetét. Ismét csak te vagy a tűz, aki minden fagyot felolvasztasz, és fényt gyújtasz a lélekben világosságoddal, amellyel megismertetted velem igazságodat.
Ennek a fénynek tükrében ismerlek téged legnagyobb kincsemnek, minden jó felett álló értéknek, boldog jóságnak, kimeríthetetlen jónak, felbecsülhetetlen értéknek: mindennél nagyobb szépségnek, minden bölcsességet meghaladó bölcsességnek: mivel te magad vagy a bölcsesség, te az angyalok kenyere, aki a szeretettől hevítve magadat adtad az embereknek.
Te vagy a ruha, amely befedi ruhátlanságomat, jól lakatsz bennünket, éhezőket édességeddel, mivel minden keserűség nélküli édesség vagy. Ó, örök Háromság!"(forrás: olvasmányos imaóra április 29.)
Szolgálóként az Imádság Háza Konferenciának kevés programján tudtam résztvevőként jelen lenni, de amikor sikerült, akkor nagyon gyorsan bevitt az Úr a történések sűrűjébe. A legtöbb lelki élményem az Imádság Házában volt. Ezek közül most az egyiket szeretném megosztani.
Vasárnap 12-14 óráig szerveztük a buszos „kirándulást” az Imaházba. A szó legjobb értelmében volt ez kirándulás. Az volt a cél, hogy aki szeretne eljutni a Pécsi IH-ba, az így, szervezett formában megtehesse.
12-kor indult a busz, amire már pár plusz álló hely is elfogyott. 11 órakor négy testérrel már elindultunk a Házba, hogy előkészítsük a helyet. Én az egyik szolgáló testvérrel az agapéra készültem, a többiek, a Sülysápi Imaház dicsőítő csapata pedig 11:30-tól már dicsőített. Az volt a terv, hogy amikor megérkeznek a látogatók, ne akkor kezdjünk el dicsőíteni, hanem már az imádságba érkezzenek bele, és a távozásuk után is folyt tovább a dicsőítés.
Éreztem a szívemben, hogy itt valami lesz!! Isten valami nagy dolgot készít most elő!
Amikor 12.45 körül megérkezett a busznyi ember, és még 3-4 autó is mellette (kb. 80-an voltunk ott), már mélyen bent voltunk a dicsőítés légkörében. Ahogy bejöttek az emberek, valami csodát éltünk át: nagyon megérintő volt látni az embereket. Volt, aki felemelt karral azonnal dicsőítésbe kezdett, volt, aki térdre esett, sokan sírtak, és voltak, akik nevettek. Mások egyszerűen csodálkozva nézték, hogy mi zajlik itt.
Előre meg volt beszélve egy terv, hogy hogyan legyen az itt eltölthető egy óra, mivel a csapatnak azt ígértük, hogy 14 órára, a program folytatására visszaviszi őket a busz az Expoba. A terv az volt, hogy megérkeznek, Tibi bemutatja kicsit a Házat, aztán lesz dicsőítés, végül pedig megvendégeljük a látgatókat. Ez volt a mi tervünk. Nem volt rossz terv, de Isten jobbat gondolt!
A dicsőítés vezetője engedelmesen az előzőekben megbeszéltekhez, lehalkította a dicsőítést kb. 20 perc után, és intett a férjemnek, hogy most akkor jöjjön, és mutassa be a Házat. Tibi elindult, de én akkor már láttam, hogy ebből nem lesz beszéd… Odaállt a mikrofon elé, de a könnyeitől nem tudott megszólalni. Eltelt így kb. 1-2 perc. Közben nagy csönd… Aztán Tibi erőt vett magán, és mondta, hogy ritkán esik meg vele, hogy belé akad a szó, de most épp ez van, úgyhogy inkább hagyjuk az egészet, és dicsőítsünk tovább, az lesz a legjobb. Nagyon megtapsolták, és a meghatott percek után, még mélyebben és még erősebben tört ki a dicsőítés. Ekkor már az Öröm Lelke áradt ki az Imaszobában, és nagyon jó volt Isten jelenlétében lenni! A légkondi már nem bírta, folyt rólunk szinte a víz, de teljes erőből dicsértük az Istent. Van, aki azt mondta, hogy leszakadt a menny, és azt éreztem, hogy megremegett a föld. Az Úr dicsősége bevont bennünket, az Imaház falai megszűntek, és valóban Dávid sátrában voltunk!
Aztán egy idő után Tibi újra próbálkozott. De ekkor már csak annyit mondott, hogy nagyon örül, hogy mind itt vagyunk, dicsérjük az Urat, más nem számít. Ha jól emlékszem, próféciák is elhangzottak. Gábriel Zoli elmondta, hogy már sokszor megizzadt ebben a házban a hőség miatt, amikor nyáron sokan vagyunk itt együtt. Nincs az a légkondi, ami nyáron ezt a házat ennyi emberrel le tudná hűteni. És képzeljük el, hogy most Isten Szívében vagyunk, és nincs semmi vagy senki ezen a világon, ami Isten Szívét, ami értünk lángol az Ő szeretetében, le tudná hűteni.
Nagy öröm volt bennem az miatt is, hogy itt szolgálóként, mint házigazdák láthattuk vendégül a betérőket. Nagyon hálás vagyok ezért a megtiszteltetésért és kiváltságért!
13.45 körül a buszos vendégeknek sajnos el kellett indulniuk, próbáltuk vízzel kínálni őket, mivel nagyon meleg volt az idő, kézbe fogtak pár pogácsát, és elfutottak, vissza a konferenciára.
Kb. 15-en maradtunk még, és imádkoztunk tovább. Gábriel Zoli elmondta, hogy indítást érzett valamire, de a tömeg miatt ezt nem lehetett volna megvalósítani, ezért akkor most: tegyük le a tenyereinket a földre, menjünk le négykézláb, és imádkozzunk ezért a földért, ahol most állunk. Kerestem egy helyet, és csináltam, amire meghívást kaptam. Nem néztem semerre, hogy más mit csinál… Ahogy elkezdtem imádkozni, éreztem, hogy a Szentlélek veszi át az imám fölötti uralmat, és erős zokogás tört ki belőlem. Három évvel ezelőtt, Mijo Barada lelkigyakorlatán kaptam elhívást a területi imára, és azóta, néhány testvérrel együtt imádkoztunk az egyházmegyénkért, Pécsért, és azért a területért, ahol élünk. Most, az Imaházban, ott négykézlábra ereszkedve, azt éltem meg, hogy Isten nem bánja meg az elhívását, és mindenben töri előttünk az utat, ha az Ő szándékaiért imádkozunk. MOST történik mindaz, amit az elmúlt 3 év alatt kívántunk az imáinkban.
Egyrészt nagy hála öntött el az életem csodái miatt, mindaz miatt, amit Isten megcselekedett, az imamisszionáriusi elhívásom miatt, az Úr által engedélyezett küzdelmeim és szenvedéseim miatt, de leginkább amiatt a szerető irgalom miatt, amit ebben a percben megtapasztaltam.
Biztos hittel tudtam azt is, hogy MOST ledőlnek falak, és Jézus Krisztus szabadítása megnyilvánul e fölött a terület fölött.
Közben a többiek már táncba is fogtak, és folyt a dicsőítés. NAGY KEGYELEM VOLT!!!
Volt bennem egy furcsa érzés, amit nem tudtam magamnak megmagyarázni. Az, hogy azért elég megalázó volt ez az egész ima ott négykézláb… Nem zavarta meg a békémet, de mégis ez az érzés volt bennem. Nem tudtam hová tenni ezt a gondolatot, érzést.
Délután 15-18 óráig az Imádság Háza standjánál volt szolgálatom, de úgy döntöttem, hogy bezárom a bazárt, és beülök egy tanításra, Pavol Strezo tanítására. (Általában nem szoktam elhagyni, amit vállaltam, de most erre éreztem indítást.) Pavol tanítását nagyon vágytam hallani. Egy igével kezdte:„Megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” 2Krón 7,14
Ekkor már tudtam, miért kellet négykézláb imádkozni.Este, mikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott Szent Bernadett, akinek, amikor megjelent Mária, arra kérte, hogy igyon a mocskos vízből, amit mutatott neki. Bernadett megtette ezt. Engedelmes volt, és hagyta magát megalázottá válni Istenért.
Isten nagy dolgokat tett. Ő pontosan tudja, hogy mik a céljai, mit akar, és ehhez minek kell megtörténnie.
Áldom Őt mindazért, amit cselekszik a történelemben! Ő a Történelem Ura! Meglesz minden, amit akar!
Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, amit átélhettem, és az életevezetésért, amit Istentől kapok.
Adja meg nekem az Úr, hogy engedelmes gyermeke lehessek, hogy mindent meg tudjon cselekedni ebben a világban, amit általam tervezett el!
Amen.
Sziasztok!
Szeretnék tanúságot tenni arról, hogy a hétvégén Pécsen mi történt velem. Nagyon köszönöm nektek a sok-sok munkát és az Úr áldjon meg benneteket a szolgálatotokban és a hétköznapokban. A Szentlélek áradjon ki rátok.
Pécsen az imádság háza konferencián az utolsó nap, amikor imadkoztunk a gyógyulásokért én a szívemben kértem gyógyulást és azt, hogy a tejfehérje érzékenységemből meggyógyuljak.
Imádkoztunk gyógyulásokért és a végén kérték, hogy nézzük meg, hogy meggyógyultunk-e. Én a mellettem ülőket megkérdeztem, hogy van-e nálunk egy pohár tej. Sajnos nem volt, így eldöntöttem, hogy olyat ebédelek amiben van tej. Sajtós tejfölös lángost ettem amitől azelőtt komoly bajom lett volna.
Amikor haza értünk az első teendőim között volt, hogy megigyak egy pohár tejet.
Ezután sem volt bajom. A vacsoránál is mindent ettem és utána a közösségemnek elmondtam, hogy az Úr meggyógyított a tejfehérje érzékenységemből.
Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy ilyen csodálatos dolgot tett velem.
Most a hétköznapokban tanúságot teszek a gyógyulásomról.
Gyógyulásom után amikor bementem a pékségbe és kértem egy túróstáskát az eladó azt mondta, hogy abban sajnos van tej. Mondtam köszönöm, hogy szólt de a hétvégén meggyógyultam. Kérdezte, hogyan, mert a gyereke is tejérzékeny. Elmeséltem neki, hogy hol voltam és az Úrtól kértem és ő jónak látta, hogy meggyógyuljak és így is lett. Az eladó nagyon megdöbbent és örült neki de látszott, hogy nem tudja hova tenni, de máig ha Ő van a pékségben, beszélgetünk.
Dicsőség az Úrnak.
Kedves Testvérek!
Hálásan köszönöm a konferencia megszervezését, tavaly és idén is nagyon megérintett a szeretet amellyel fogadtatok minket, és a szervezés is nagyon jól sikerült.
Jó volt újra napokig dicsőítésben lenni, együtt keresni Isten arcát, akaratát az életünkre, és nagyobb léptékben is.
Nagyon megerősítő volt számomra mindaz, ami az egységen való munkálkodásra buzdított, a tanítások segítettek jobban körvonalazni, hogy hogyan lehet ezt csinálni, és ez békességet hozott a szívembe.
Az özvegy és az igazságtalan bíró példabeszédéről szóló tanítás utáni napon a dicsőítés során az Úr az abortuszban meghalt gyermekeket hozta elém. Ők is a mi örökségünk, akikért kiáltanunk kell az Úrhoz! Ugyanezt kapta férjem is a szombat esti imában.
Hála az Úrnak az Ő munkájáért!
Szeretettel,
Egy résztvevő házaspár
Igen. További infók a regisztrációs lapon!
A Szent Antal közösségtől kaptam a meghívást a konferenciára.
Kismagzatunk elvesztése óta nem tudok talpra állni, bármennyit imádkozom és akarok éssszel is felállni a szomorúságból. Itthon magányomban számtalan kérdéssel és kéréssel, vallomásokkal árasztom el Mennyei Atyámat. Kértem, válaszoljon mindenre. De mit is szeretnék, nem ismerem tervét és nekem nem ígérte - mint Ábrahámnak -, hogy megsokasít. Az Üdvösségre meghívott, de a többit csak kapizsgálom.
Szombat reggel korai indulást terveztünk a gyerekekkel, de csak délre értünk oda, mert annyira ki voltam - ismét - borulva. A dicsőítő énekek alatt még jobban sírtam, nem tudtam megnyugodni.
Ebéd helyett közbenjáró imát kértünk elsőként. Mikor Ági elé leültem, nem tudtam semmit mondani, pedig nagyon készültem rá. Nem tudtam megszólalni és fojtogatott a sírás. Ági ismeretlenül tárta a JóIsten elé a problémáimat, nem ismer és nem tud semmit rólam.
És ott, akkor, pontosan azokra a kérdéseimre jött válasz (!), amiket otthon, a korábbi hetekben tettem fel Jézusnak, világosan és pontosan közölt mindent. Korábban kértem öleljen át valahogy, és Ági által megölelt. Erre is válaszolt. És Ígért is !!!! Nekem, nekünk is!!!! (nemcsak Ábrahámnak)
A férjem ezzel párhuzamosan kért közbenjáró imát és ő is ugyanazt az üzenetet kapta. Így már csak a felismeréstől és Isten megtapasztalásától voltam ledöbbenve, mennyire és tényleg naprakész, ami így van, de ezt felfogni, hihetetlen. Örültem, hogy fontos neki a kis családunk és Isten keresztény Európáról alkotott tervéhez mi is meghívottak vagyunk.
Hálásan köszönöm a lehetőséget, az előkészületi imádságot és közbenjárásokat.
Dicsőség Istennek!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Engem nagyon megérintett Lackfi János és családjának magyar népzenei dallamra alkotott dicsőítése.
Ahogy a magyar zene, magyarság, magyar lélek és dicsőítés gondolata munkálkodott bennem, feltettem a kérdést: „Uram, te melyik igével szeretnéd, hogy a magyarok dicsőítsenek téged?”.
Az igeszakasz amire kaptam Iz 40,2-5: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”
Elkezdtem imádkozni ezzel az igerésszel és a következő benyomásaim voltak: Arra hív minket az Úr, hogy egyengessük az Ő ösvényét imádságban a hitért. Azért a bizonyos mustármagnyi hitért, amellyel azt mondjuk a hegynek „Omolj le” az leomlik, és a hegyek ormai olyanok lesznek akár a völgy. És ne hagyjunk nyugtot neki, míg helyre nem állítja Jeruzsálem dicsőségét a földön, és minden ember látni nem fogja.
Dicsőség az úrnak!
Józsa Gergely Őrtüzek Imádságháza
A konferencia helyszínén folyamatosan üzemel majd meleg ételt/italt is kínáló szolgáltatás már 7:00-tól reggelivel majd ebéddel és vacsorával 18:30-ig, így adva lesz a komplett étkezés lehetősége.
Igen, de csak a helyszínen lehet majd vásárolni a konferencia ideje alatt. Pontos összegek a regisztrációs felületen láthatók.
Az Imádság Háza Konferencián leginkább a 3 napos részvételt ajánljuk, mert ez egy lelkigyakorlathoz hasonló rendezvény, ahol az egyes napok programja egymásra épül.(Napijegyre nem lehet előzetesen regisztrálni.)
Hála van a szívemben, hogy részt vehettem az Imádság Háza Konferencia egy napján. Leginkább az érintett meg, hogy megtapasztaltam egyfajta belső szabadságot az imák, a dicsőítés és az előadások által.
Megláttam azt a mélységet is, amit el lehet érni, amit eddig csak a Kármelben tapasztaltam meg: az ima elsősorban kegyelem, feladat és ajándék.
Dicsőítve, énekelve részese lehetek annak a tapasztalatnak, hogy Isten szeret engem. Ennél nagyobb ajándékot kaphat-e az ember?
A személyes közbenjáró imaszolgálat által méginkább megérezhettem a Szentlélek vezetését, vagyis áradt a Kegyelem. Azóta is őrzöm azt a kis lángot, amit ott kaptam.
Kedves Testvérek!
Nekem is sokat jelentett a konferencia.
A Karizmatikus Tanácson elhangzott invitálásotok alkalmával szomorú voltam, mert bár a 2018-as konferenciára a családommal mehettünk, idén szétesett a családunk és semmi esélyt nem láttam arra nézve, hogy részt vegyünk.
Egy barátunk szombat reggel 7-re tervezte gyerekeivel a pécsi utazást. A gyerekeimmel 8 körül tanakodtunk, mi legyen az aznapi program, mivel hárman maradtunk apa nélkül és letörtünk, jobban, mint a bili füle. Kiderült, az ismerős családnál még szedelődszködnek a gyerekek, tehát van idő a kisfiamat is rábeszélni, hogy szekszárdi fürdő helyett Pécsre menjünk. (Ő most unalmasnak tart miséket is, korához képest -8 év - ez természetes).
Megígértem neki Jézus nevében, hogy talál barátokat és elképzelni sem tudja, milyen jó lesz majd. Elmondtuk a szokásos imádságunkat is és végül beadta a derekát. Hamarosan Pécs felé száguldoztunk a baráti családdal Pintér Béla dicsőítésére és Simi már a kocsiban pajtizott a vele korabeli kisfiúval. Pálma bámulatosan alkalmazkodik bármely korosztályhoz. Simi lelkesedése egész nap tartott a többi pajtival, amit a közös foci és élmények úgy elmélyítettek, hogy este alig akart hazaindulni.
A konferencián szinte otthon éreztem magam: az ismerős és baráti testvérek az ország számos részéről jött közösségekből, az atyák, a dicsőítő zenészek, Joci és Zoli, városunkból, és a többi barát gyógyír volt fájdalmas szívemnek. A közbenjáró ima megalapozta a következő időszak kitartását: folyamatosan kértem az Úrtól fejtse ki és végezze el bennem azokat a lépéseket, amire hív. Napi órás szentségimádásaim hatására egyik napról a másikra megérleli bennem Akaratát és mutatja az utat.
Minden egyes embertől kaptam oly szót vagy mondatot, amelyet szívembe vésve, ma is előhozok magamba és építő kövekként passzolnak Jézus bennem levő épületéhez. Hálásan köszönöm a szervezést! Hála a dicsőítésnek, hiszen rátaláltam a zászlólengetés lelkületére. Újra fiatalnak érezhettem magam.
Dicsőség az Úrnak!!! Szeretettel: Judit
Kedves Mindenki!
Nagy-nagy örömmel készültem és mentem az idei Imádság Háza Konferenciára. Számomra ez volt a harmadik ilyen alkalom. Ami most is megragadott, mint ahogy az előző konferenciákon is, az az egész konferenciának a légköre, a hangulata és a kisugárzása. Ahol ennyi ember dicsőít és kifejezi az Isten iránti szeretetét, ott valóban csak erősödni, gyógyulni és töltekezni lehet. Így volt ez most is. Az előző konferenciák után év közben, azokban a bizonyos szürke hétköznapokban sokat gondoltam vissza az Imádság Háza Konferencia fényére és az ott kapott erőre. Isten tehát olyan alkalmakat nyújt ezekkel konferenciákkal, amikből az egész év folyamán élni lehet. Lelkipásztorként egyházi szolgálatban tevékenykedem, és bizony nemegyszer kényszerülök szembesülni az egyházi élet lehangoló és sivár helyzetével, az elhaló egyházközségek szomorú sorsával. De ha eljön az ember az Imádság Háza Konferenciára, akkor látja a Szentlélek működését, megtapasztalja az Egyház életerejét és a megújulás csodáját. Mindez üdítően és bátorítóan hat.
Az előadásokból különösen Flach Gabriella tanítása ragadott meg. Sok értékes gondolat hangzott el tőle, de ami kiváltképpen bennem maradt, az a következő: Isten előtt ott vannak a réges-régen elmondott, elsuttogott imáink. Isten őrzi ezeket az imákat a szívében. Visszagondoltam gyermekéveimre, hogy mennyit imádkoztam és adoráltam szülőfalum templomának csendjében. Igen, Isten nem felejtette el ezeket az imákat. Hála érte.
Köszönet a szervezőknek, akik minden szempontból kiválóan megszervezték az idei konferenciát. Isten áldja meg őket minden munkálkodásukban!
Nagyon áldott volt az IHK! Sok kegyelmet és tapasztalatot kaptunk.
A szervezés is nagyon profi volt, hála és köszönet nektek!
Voltak kisgyermekes ismerősök is, akik nagyon odavoltak a gyerekprogramoktól. Teljesen be tudtak kapcsolódni a szülők, és a gyerekek is jól érezték magukat. Tavaly is voltunk, de mindig szívesen jövünk Pécsre.
Tibit is üdvözlöm szeretettel.
Legyetek áldottak!
Igen, lehet hozni gyereket is a konferenciára.
A konferencia ideje alatt lesz gyerekvigyázási lehetőség az egyik szekcióteremben.
Regisztrálni mindenkit kell.
Betöltött 14 év alatt ingyenes a részvétel, de kérjük, őket is regisztráld, a regisztrációs oldalon van számukra is megfelelő opció.
Csecsemőket is jó, ha regisztráltok, mert biztonságtechnikailag jó tudni, hányan leszünk a csarnokban.
Kedves Szervezők!
Köszönjük a rengeteg munkát! A bizalmatokat a Lélekben!
Tanúságtétel 1:
Minden előadóban az alázatuk volt az a közös pont, ami egy olyan egység megélését tette lehetővé, amit korábban még soha nem tapasztaltam. Jó volt ezt látni és érezni.
Sok mindent megtapasztalt matek tanárként és osztályfőnökként már azt csodának éltem meg, hogy eljött velem négy kilencedikes tanítványom. Az IH-n találkozhattam azokkal a szegedi fiatalokkal is, akik osztályom szeptemberi lelkigyakorlatán segítőim lesznek a szervezésben és segítségükkel majd megismerhetik a diákjaim, hogy milyen is egy igazi lelkes dicsőítés.
Fantasztikus volt rajtuk azt látni, hogy milyen erővel működik bennük a Lélek. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt láthattam. Bár ők nem „hivatalos, IH-s” közbenjárók voltak, mégis azonnal felajánlották, hogy imádkoznak értem. Minden szavuk szíven ütött és pont nekem szólt. A rengeteg mély üzenet mellett volt egy egyszerű, „látványos” is. E szerint a Jóisten felforrósítja a fülemet, hogy halljam, amit üzen nekem. Tényleg nagyon melegem lett, annak ellenére, hogy addig rettenetesen fáztam. De akkor még nem hallottam semmit. Viszont hazafelé a kisbuszban keresgéltem egy zeneszámot a telefonomon, és sosem az jött be, amit akartam, ezért kikapcsoltam a telefont.
De a telefon tovább zenélt, legalábbis én úgy gondoltam. Ezt a számot viszont a többiek a kisbuszban nem hallották, csak én. Hiába kérdeztem a többieket, hogy hallják-e ők is azt, amit én, csak értetlenül néztek, hogy ők ugyan semmit sem hallanak. Kb. öt percig hallottam ezt a dalt. Így végül nem azzal foglalkoztam, hogy ki hallja még, vagy ki nem, hanem azzal, hogy mit is énekelnek. Nem is az ismert dal volt meglepő, hanem az, hogy most végre megértettem, miről is szól ez valójában. Arról, hogy Isten mennyire lángol értem. Nem is tudom, hogy lehetett ilyen buta a szívem, hogy ezt eddig nem értettem. (…mert e lángok, e lángok, mint a tűz lángjai, érted égnek, csak érted égnek az Úrnak lángjai…) Hálás vagyok a férjemnek, amiért eljött, mindenben támogatott, kisbuszt vezetett, szállást, programot intézett, mindig meghallgatott, de legfőképpen azért, mert együtt imádkozott velünk!
Imáim meghallgatásra találtak, mert azóta:
• nagyobb egységben élünk és imádkozunk a férjemmel
• az a fiam, akiért azt imádkoztam, hogy „evangelizátor” legyen, pont az IH ideje alatt döntött úgy, hogy besegít egy lelkigyakorlatot megtartásába csop.vez-ként, pedig korábban eszébe sem jutott volna ilyesmi. (kezdetnek nem rossz)
• olyan „lelki projekt” bontakozik ki az iskolámban, amit eddig remélni sem mertem Az Úr szeretete sürget, de már nem rohanok sehová, rábíztam mindent.
Tanúságtétel 2:
A férjem is lelkesen számolt be IH-s élményéről: Azt mondta, hogy Sameh testvér előadása kapcsán irigykedett azokra az emberekre, akik szemtől-szemben láthatták Jézust és beszélhettek is Vele. Ő is imádkozott azért, hogy lássa Jézust, vagy legalább érezze az érintését. Külön kiemelte, hogy „de nem csak a szívemben akarom érezni, hanem mondjuk úgy, hogy ráteszi a kezét a vállamra, hogy annyira valószerűen érezzem, hogy hátraforduljak, hogy ki az?”
Később ő is kért közbenjáró imát, amiről úgy tért vissza, hogy láttam rajta, hogy valami igazán megrendítő élményben volt része. Azt mesélte, hogy az egyik közbenjáró testvér az ima alatt azzal fordult hozzá, hogy egy üzenetet kell átadnia, de ne ijedjen meg.
Először nem is értette, hogy mitől kéne, lehetne megijedni. Az üzenet így folytatódott: A testvér megfogta a férjem vállát és azt mondta, hogy Ő most Jézus kérésére, az Ő nevében fogta meg a vállát és Jézus azt üzeni, hogy nagyon büszke rá. Ez annyira megérintette, hogy innentől csak potyogtak a könnyei.
Tanúságtétel 3:
A tanítványaim, akiket vittünk az IH-ra, pénteken még elég félénknek tűntek, de vasárnapra már sokkal bátrabban vettek részt a dicsőítésekben. Hazafelé ők is azt mondták, hogy a sok szép élmény közül a közbenjáró ima volt a legjobb, mert az személyesen, pont nekik szólt.
Hálával és szeretettel: Ildi
Külön szobát nem tudunk biztosítani, de egy kis elkülönített helyet igen. Szeretnénk úgy berendezni, hogy pelenkázó asztal, szoptató szék és kis játéksarok is legyen.
Igen, lehetséges, de fontos tudnod a következőket:
Regisztrálni mindenkinek egyénileg kell az alábbi oldalon. A regisztráció visszaigazolásakor mindenki kap levélben visszajelzést a befizetés módjáról. Ezután az átutalásnál a közleményben mindenképp írd oda mindazoknak a nevét, akiket befizetsz a konferenciára. Amennyiben egy közös számlát kértek, akkor regisztrációkor mindenki ezt a közös számlázási adatot adja majd meg.
Nagy ajándék volt számomra az Imádság Háza Konferencia, amelyen harmadszor vettem részt.
Két különleges ajándékról szeretnék beszámolni, amit a Jóistentől kaptam. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy ebben a tanévben év eleje óta sok küzdelmet vívtam egy pedagógus társammal, aki nagyon nehezen fogad el engem. A közös munkákban nem szívesen vett részt, és ezzel nagyon megterhelt. Én kerültem a konfliktusokat, de egyre nagyobb volt a feszültség és ellenszenv bennem. Emiatt sértetten érkeztem a konferenciára, és az első adódó alkalommal lelki beszélgetést és gyónást kértem, hogy le tudjam tenni ezt a terhet. Mély sérelmek tárultak föl bennem.
Dicsőítő, hálaadó szívre vágytam, de tele voltam sértettséggel, elutasítottsággal és békétlenséggel. Világossá vált előttem, hogy bizony súlyosan vétkeztem társammal szemben. De az imádságban ki tudtam vele engesztelődni. Feladatul kaptam, hogy naponta imádkozzam ezért a kolléganőmért, aminek két következménye várható: vagy egyre jobbá válik a kapcsolatunk, vagy kiderül, hogy sokkal mélyebb gyökerei vannak a problémámnak. A gyóntató atya végül megkérdezte, hogy szeretnék-e valami ajándékot kapni Istentől. Könnyek között kértem, hogy lányom magzata meg tudjon fordulni és a megfelelő helyzetbe kerüljön a közeledő szülés előtt. Ez a konferencia ideje alatt meg is történt. A gyónás után felszabadultan vettem részt a dicsőítéseken. A konferencia után naponta eszembe jutottak a végén elhangzott szavak: „A konferencia akkor kezdődik, amikor hazamentek!”
Kitartóan imádkoztam kolléganőmért, és bizakodtam. De egy kis levegő után még mélyebben jöttek elő a problémák. Újra elutasító és elutasított lettem. Akkor egy hazugság hozott váratlan fordulatot, melyet a főnökünknek mondott. Tovább nem tudtam hallgatni: az Úr erőt adott, hogy kimondjam valós sérelmeimet, amit csak nyeltem hónapok óta az alázat látszatában, de valójában annak teljes hiányában. A megbeszélés után nem volt békém.
A sátán tombolt: képtelen voltam a megbocsátó imát elmondani. Az Úr akkor lehajolt hozzám: világossá vált számomra, mi az a szívemben, ami egyre jobban elfoglalja azt a helyet, amit egyedül a szentháromságos Istennek tartok fenn, hogy övé legyen a dicsőség, hatalom, tisztelet. Az elutasítottság, szeretetlenség és még sok más sötét erő kezdett eltakarodni. A szívembe újra Isten békéje költözött. Egy szempillantás alatt megszűnt hosszan tartó fejfájásom, gyomorfájásom és hányingerem - hiszen torkig voltam ezzel a helyzettel. Utáltam az egészet.
A hálakönnyeim csak potyogtak, mert az én Szabadítóm rendet tett: parancsolt és világosság lett. Mély megkönnyebbülés költözött a szívembe.
Hála, hogy az élő Isten meghallotta kétségbeesett kiáltásomat, és nem hagyott magamra. Kinyitottam a Szentírásomat: „Fölemeltem szememet az égre, és visszanyertem értelmemet. Erre áldottam a Fölségest, és dicsőítettem és magasztaltam az örökké Élőt, mert az ő hatalma örök hatalom, és országa nemzedékről nemzedékre fennmarad. (Dán 4,31)"
Juditnak 5 éve fájt a bal térde.
Kért közbenjáró imát, de nem ezért. A szolgáló testvér ima közben mégis Judit bal térdére helyezte a kezét.
Azóta eltelt 4 hét, és Judit fájdalom nélkül tud futni és táncolni.
Istinek 4 éve volt gerincsérve, mely gyógytornával kezelhetővé vált, azonban a mindennapi mozgást jelentősen lekorlátozta. Ugyan a konferencián nem imádkoztak kifejezetten ezért, de azok a mozdulatok, melyek korábban fájtak, nem jelentenek fájdalmat a konferencia óta.
Ezen felül, Isti a munkanapok végén szinte csak azt látta, hogy mit nem végzett el és ez nagyon frusztrálta.
Azóta viszont elsősorban azt veszi észre, amit sikerült elvégeznie, így nagyobb örömmel és megelégedettséggel megy haza.
Mindegyik gyógyulásért nagyon hálásak vagyunk!
Judit és Isti
Amint megtörténik a jóváírás a Pécsi Imádság Háza Alapítvány bankszámlaszámán, legkésőbb 1 héten belül kapsz visszajelzést a befizetésről, ill. hogy ezzel véglegessé vált a jelentkezésed.
Erre van lehetőség, kérjük, hogy az ismerős hozza magával a befizetett összeget bizonyító visszaigazoló emailt kinyomtatva.
Ha nem fizetettél, regisztrációd semmilyen kötelezettséggel nem jár, de ha értesítesz minket, megköszönjük, mert tudni fogjuk, hogy van még szabad hely.
Sajnos erre nincs lehetőség.
Nem. Jelentkezni csak a regisztrációs űrlap elküldésével lehet.
Az összeg megérkezése után papír alapú számlát fogunk küldeni számodra a megadott címre a jóváírást követő 10 napon belül.
A regisztrációt követően fogunk küldeni számodra egy tájékoztató e-mail arról, hogy melyik banszámlaszámra tudod átutalni a regisztrációs díjat. Amennyiben nem találod a levelet, kérjük vedd fel velünk a kapcsolatot.
Regisztráció a konferencia ideje alatt folyamatos lesz.
Ha aznap elutaltad, akkor igen, érvényes lesz még a kedvezményes regisztrációd.
A konferencia programterve hamarosan elérhető lesz.
A program jellegzetessége, hogy az előadások szüneteiben is folyamatos lesz a dicsőítő szolgálat a színpadon. A helyszíni program esti végeztével lehetőség lesz átmenni a Pécsi Imádság Házába (napközben is), ahol virrasztással fogjuk összekötni a másnapi programot.
A főteremmel párhuzamosan is lesznek előadások a csendes dicsőítő blokkok ideje alatt a Vigan teremben.
21:30-kor (max 22:00) tervezzük az első és a második napi program befejezését, a harmadik nap - május 12-én - pedig 18:00 órakor fejeződik be.